Skip to content Skip to footer

Kodály Zoltán és a természet

Hazai tájakon

Hazai hegyek között

Forrás: Kodály Zoltán élete képekben és dokumentumokban / Eősze László. – Budapest : Zeneműkiadó, 1971. – p. 52. – Lásd a katalógusban >>

Kodály és egész élete, egész műve a szabad levegőhöz, a földhöz, a tájhoz, de főleg a hegyekhez kapcsolódott.
“A hegyek utáni vágy mindig élt bennem – írta 1966-ban életrajzírójának, Eősze Lászlónak -, de csak nagysokára elégíthettem ki.
A Kis-Kárpátok láncát Galántáról messze kékellőnek, Nagyszombatból kissé közelebbinek láttam, de csak évek múlva tiporhattam. Akkoriban nem volt szokás kirándulni. Diáktársaim sose mozdultak ki a városból. A szőlőtulajdonosok gyermekei nyáron szuhai szőlőkben laktak, ott mint vendég én is megfordultam, de messzebb menni, pláne gyalog, nem volt szokás.”

Forrás: Kodály és a hegyek / Szabolcsi Bence
In: Kodályról és Bartókról / Szabolcsi Bence. – Budapest : Zeneműkiadó, 1987. – p. 399 – 400.- (Szabolcsi Bence művei ; 5.)
Lásd a katalógusban >>

A hegyek iránt élete végéig megőrzött rajongását már egyetemi diáktársai felismerték.
Hihetetlen fizikai erő rejtőzött Kodályban, ebben a törékeny alkatú emberben.
1908 nyarán Zürichből Milánóba „sétált az Alpokon át. Tanítványa, Szabolcsi Bence írja: „Közte és a hegyvidék közt titkos és szoros összefüggések, mély rokonsági szálak szövődtek;  Kodály és egész élete, egész műve a szabad levegőhöz, földhöz, a tájhoz, de főleg a hegyekhez kapcsolódott. Én úgy éreztem, hogy a hegyeken keresztül fogom őt valaha megérteni, őt a mindenkinél titokzatosabbat, kiismerhetetlenebbet és varázslószerűbbet. Úgy is neveztük néhányan, a hegyi varázsló.”
Természetszeretete befolyásolta egészséges életvitelét. Fiatalabb éveiben gyakran korcsolyázott, síelt, sziklát mászott, késő öregségéig naponta úszott, tornázott, sétált.

Forrás: Kodály Zoltán / Breuer János. – Budapest : Mágus Kiadó , 1999. – 63 p. – (A világ legnagyobb zeneszerzői sorozat). – Lásd a katalógusban >>

 Szabad levegőn lenni, kint lenni s lehetőleg mindenen kívül lenni, mindentől távol és mindenek felett!
Kodályék számára nélkülözhetetlen volt a szabad levegő, a sok levegő, az erdei és hegyi levegő. A mozgást is fontosnak tartották, Kodály rendszeresen tornázott.

Kodály sok évvel később mondta egyik rádióbeszédében, hogy „a hegyeknek hangjuk van”- jól tudta, ismerte ezt a hangot már akkor is, 1920 tája. Csak így születhetett a „Hegyi éjszakák” tündérzenéje. A szabad levegő ihlette, a séta adott formát és keretet mindehhez.

Forrás: Úton Kodályhoz / Szabolcsi Bence. – Budapest : Zeneműkiadó, 1972. – 62, [2] p. – Lásd a katalógusban >>

Úton Kodályhoz

Ajánlott irodalom:

Kodály Zoltán galyatetői látogatásai / Szecskó Károly
In: Új Hevesi Napló. – 10. évf. 2. sz. (2000), p. 39-40.
A cikk teljes szövege >>

Skip to content