Skip to content Skip to footer

Kodály Iskola Kecskeméten

“Ezek a tíz éve működő iskolák tehát nem szakiskolák, s nem szakzenészeket,
hanem a szakzenészek működésének a megértőit, a publikumot akarja nevelni.” 
1 (Kodály Zoltán)

Kodály fogadása a kecskeméti vasútállomáson (1930. március)

A városi vezetők 1930. március 22-én a vasútállomáson fogadták a zeneszerzőt. Bal szélen M. Bodon Pál zeneiskolai igazgató, középen szemben Vásárhelyi Zoltán karnagy, Kodály mögött Tóth Aladár zenekritikus. (Forrás: Heltai, 2008.)

Kodály Zoltán 65. születésnapja alkalmából, 1947. december 16-án ünnepséget rendeztek Kecskeméten és a városa díszpolgárává fogadta a zeneszerzőt. A jeles eseményen a Tanítóképző Intézet gyakorló iskolájának kórusa Kodály-műveket, a zeneóvodások pedig népi gyermekjátékokat adtak elő Szentkirályi Márta vezetésével. Az ünnepelt zeneszerző ekkor a következőket mondta a fiatal pedagógusnak: „Ez jó, csak nem szabad abbahagyni a hatéveseknél. Így folytassák az iskolában is!” 2 Másfél évvel később egy kecskeméti látogatása során Kodály Zoltán ismét sugalmazta a tanítónőnek, hogy énekes iskolát kell létrehozni. Ennek hatására Szentkirályi Márta megfogalmazta elképzeléseit egy kérvényben, a minisztérium pedig engedélyezte egy próbaévre egy elsős ének-zene tagozatos osztály beindítását. Az első tanítási nap 1950. október 27-én volt, s két évvel később, 1952 novemberében már önálló iskolává alakulhatott Szentkirályi Márta igazgatásával. A beindítás után négy évvel az első osztályból 5. osztály lett, s a minisztérium engedélyt adott, hogy az iskola felső tagozattal együtt tovább működjön.

Ének-zenei Általános Iskola 1952

Ebben az épületben működött 1952-1964 között a kecskeméti Ének-zenei Ált. Iskola, majd 1964-1982 között az Állami (ma M. Bodon Pál) Zeneiskola. Itt, az Erkel u. 9. és a Bánk bán u. 10. között húzódó házban kezdődött a tanítás 1952 szeptemberében az akkori ének-zeneisek számára. Kodály Zoltán “kultúrpajtának” és a város szégyenének nevezte, mivel füst szag volt és a reggeli órákban csak 14-15 fok volt a termekben. Később Nemesszeghy Márta igazgatónő beüvegeztette, hogy a tantermek fűthetők legyenek. A kis hangversenyterem az udvari – 23-as számú, olajos padlós – terem volt, melyben az énekkari órák és a népitánc órák voltak. (Forrás: facebook.com)

Nemesszeghyné Szentkirályi Mártával
és kisdiákokkal az ötvenes évek
elején a régi “kultúrpajtában”
(Forrás: Heltai, 2008.) 
Fasang Árpád, Nemesszeghyné Szentkirályi Márta,
Nemesszeghy Lajos Kodály páholyában
az 1957-es színházi ünnepségen
(Forrás: Heltai, 2008.) 

 1956-ban – miniszteri engedéllyel – további ének-zenei iskolák jöhettek létre országszerte. Egy alkalommal Kodály Zoltánt a Magyar Televízió munkatársai kérdezték az emelt számú ének-zene órák pozitív hatásairól. „Kísérletképpen az oktatásügyi miniszter engedélyezte valami tíz szkolába, hogy heti hat óra legyen az énekből. Még nem sok tapasztalat van erről, de máris meglepő eredmény mutatkozik: ezekben az iskolákban minden tárgyból jobban haladnak. Jobban beszélnek, jobban írnak, jobban olvasnak, hamarabb tanulnak meg folyamatosan olvasni. Mindez a zenére megy vissza, mert az írásban például a kottaírás az olyan pontosságra kényszerít: egy kicsit feljebb vagy lejjebb van egy pont, már más hangot jelent. Ha ezt megtanulják, átviszik ezt a rendes írásra is. Vagy a számolás is sokkal jobban megy nekik. Mért? Mert már Euler megmondta, hogy a zene az hangzó matematika. Folytonos számolás a zene, tehát ez a rendes számtanban is hasznukra válik.” 3

Kodály Zoltán 1958

Kodály Zoltán 1958-ban, az első nyolcadikosok ballagásán a régi kultúrpajta udvarán Tarján Istvánné művelődésügyi osztályvezető és Nemesszeghyné Szentkirályi Márta társaságában. Kodály balján Donáth Antal minisztériumi kiküldött és Nemesszeghy Lajos. (Reismann Marian felvétele, Forrás: Heltai, 2008.)

    
1. Végzős nyolcadikosok bizonyítványait tanulmányozza Nemesszeghyné Szentkirályi Márta társaságában Kodály Zoltán.2. Jutalomkönyv is jár a jó teljesítményhez – Nemesszeghyné Szentkirályi Márta és Vikár László.
(Forrás: Heltai, 2008.)

Kodály Zoltán szerint: „a zenével nemcsak zenét tanulunk. Hogy az ének felszabadít, félénkségből kigyógyít, koncentrál, testi-lelki diszpozíción javít, munkára kedvet csinál, alkalmasabbá tesz, figyelemre, fegyelemre szoktat, hogy egész embert mozgat, nem csak egy-egy részét, megszeretteti az iskolát, fejleszti a közösségi érzést, kifejleszti a csírájában minden emberben meglévő zenei érzéket, ezzel megadja a zenei műveltség alapját, amivel színesebbé teszi az életet, régóta tudjuk. Azóta pszichológiai felmérések bizonyítják, hogy ezek a gyerekek nem okosabbak, mint a többi gyerek, aki nem énekel naponta tudatosan és tervszerűen, de könnyebben gyorsabban és többet tanulnak. Ezáltal memóriakészségük, logikus gondolkodási készségük, a figyelem-koncentrációjuk, a szókincsük  és a kifejezőkészségük, mindezek sokkal jobban fejlődnek, és méghozzá hatványozottan, évről évre jobban, és ez az amiért és amivel könnyebben, gyorsabban és jobban tudnak más ismeretanyagot is elsajátítani.” 4 1964-ben új, önálló épületbe költözött az intézmény és gimnáziumi képzéssel bővült kínálata. Ezen esemény 50. évfordulóján, 2014. október 20-án a Kodály Iskola ünnepi hangversenyt tartott az intézmény tanulóinak és együtteseinek közreműködésével.

      Ünnepi műsor Kodály Iskolában 2014. október 20-án (Fotó: Banczik Róbert) 

A zeneművészeti szakközépiskolai képzés 1981-ben indult be, s ugyanebben az esztendőben az iskola az Újkollégium épületébe költözött. 1997-ben az Újkollégium visszakerült a Református Egyház tulajdonába, s azóta ott a Református Általános Iskola és Gimnázium működik. A Kodály Iskolát ekkor a jelenlegi épületben, az egykori Ferencz József laktanyában helyezték el.

A Kodály Iskola jelenlegi épülete (

A Kodály Iskola jelenlegi épülete (Fotó: Banczik Róbert)

Az időközben Magyar Örökség-díjjal kitüntetett intézmény az új évezred első éveiben több átszervezésen ment keresztül. 2013 szeptembere óta az M. Bodon Pál Zeneiskolával és a Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központban működő táncművészeti iskolával összevonva működik. Hivatalos neve: Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium, Szakközépiskola és Alapfokú Művészeti Iskola. 2016-ban az intézmény Európa Gyermekeinek Jövőjéért Díjban részesült. 2017. szeptember 1-jétől az intézményből kiválik az M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola, de a Kodályról elnevezett iskola továbbra is többcélú intézmény: Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola néven. Az iskolát 1995-től 2019-ig, Alföldiné Dobozi Eszter vezette. Rozgonyi Éva, Liszt-díjas karnagy, az intézmény korábbi igazgatója az Ének-zenei Általános Iskola 50. évfordulóján így emlékezett: „Mit írhatnék röviden arról a közel tíz esztendőről, amit a világ legjobb iskolájában tölthettem el? Ahol élmény volt minden ünnepély és minden tanítási óra. Ahol a nevelés-növelés alapszabálya kimondhatatlanul is munkált minden órán, napközis foglalkozáson, táncpróbán, énekkaron, vers-és prózamondáson, farsangi, szalagavatói készülődésen, hangversenyen és ballagási csokorkötésen. Ahol a munka hajtómotorja a kölcsönös bizalom és egymás tevékenységének számontartása volt. Ahol a személyiség fókuszálta az ismeretanyagot. Ahol József Attila-i zsenialitással fogalmazták meg, illetve élték át a REND nagyszerűségét a legapróbbak, amikor Kodály-Berzsenyi A magyarokhoz című kánonját először hallották: »énekeltek a nagyok, nem egyszerre, de nem volt össze-vissza.«” 5
Az intézmény jelenlegi vezetője Balogné Papp Boglárka.

Irodalom:

MTVA – M5 Kodály Lexikon. [2017.08.25.]

ALFÖLDYNÉ Dobozi Eszter (szerk. 2011): A Kecskeméti Művészeti Óvoda, Általános Iskola, Középiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény 60 éves Kodály Zoltán Ének-zenei Iskolájának évkönyve, 2010-2011. tanév. Kecskemét: Kodály Iskola, [2017.08.25.] 7.

Interjú Kodály Zoltánnal, részlet. [2017.08.25.]

ITTZÉS Mihály (szerk. 1978): In memoriam Nemesszeghy Márta. Kecskemét: Kodály Intézet, 32.

ROZGONYI Éva: Kölcsönvett címmel: Üzenet egykori iskolámba. In: ALFÖLDYNÉ Dobozi Eszter (szerk.): Az 50 éves Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium, Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola évkönyve 2000-2001. tanév. Kecskemét: Kodály Iskola, 34-36. 34.

Ajánlott irodalom:

SZÖGI Ágnes: “Ez az iskola valaha Kecskemétnek dicsősége lesz” : A kecskeméti énekzenei iskola első évtizedei, 1950-1973, összefüggésben a korszak művelődéspolitikai és zenepedagógiai törekvéseivel, Kecskemét : Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet, cop. 1994.

SZÖGI Ágnes (szerk.): “… van itt egy iskola … ” : A kecskeméti ének-zenei iskola története a kezdetektől 1973-ig. – Kecskemét : Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet, 1983.

K. UDVARI Katalin: “Psalmus Humanus” : Ének-Zenei Általános Iskola Kecskemét, 1950. – Budapest : Püski Kiadó Kft., 2000.

“Iskolaügyekben harcolni kell, nem szerénykedni.” : Nemesszeghyné Szentkirályi Márta naplójából. – Kecskemét : Kodály Intézet, 2003.

ANISZI Kálmán: A zene mindenkié! – De hogyan tehetjük azzá? : Emléktáblát avattak Kecskeméten
In: Reformátusok lapja. – 47. évf. 46. sz. (2003. nov. 16.), p.4.

K. UDVARI Katalin: Nemesszeghyné Szentkirályi Márta zenepedagógus, iskolaalapító igazgató emlékére
In: Parlando. – 46. évf. 1. sz. (2004.). – p. 9-12.

K. UDVARI Katalin: Nemesszeghyné Szentkirályi Márta Ilona (1923-1973) ének- és zenetanár, iskolaigazgató emlékére
In: Parlando. – 60. évf. 3. sz. (2018.)

A képek forrása:

EŐSZE László: Kodály Zoltán élete képekben és dokumentumokban, Bp. : Zeneműkiadó, 1982.

HELTAI Nándor: Kodály Zoltán és szülővárosa, Kecskemét : dokumentumok, emlékek, Bp. : Argumentum, 2008.

ITTZÉS Mihály: Kecskeméti Kodály-körkép, In: Muzsika, 2007. december 

PSALMUS HUMANUS – “A zene mindenkié!”

K. UDVARI Katalin: ÉNEKLŐ ISKOLÁK – 1950, 2020
70 éve indult el hazai közoktatásunkban az első ének-zenei általános iskola >>

Részlet a PSALMUS HUMANUS „A zene mindenkié! (Kodály Zoltán (1882-1967) címmel készült 60 perces DVD filmből:

A teljes film elérhető gyűjteményünkben 

magyar nyelven >>

angol nyelven >>

Írta: K.Udvari Katalin
Szerkesztő-rendező: Dr. Pásztor  Zsuzsas
Vágó: Lőrinczy Zoltán
Operatőr: Velez Gyula, Gadányi György
Hangmérnök: Csáki János
Kísérőszöveg: K.Udvari Katalin, Orosz Lajos
Fotó: Gadányi György, dr. Kökény János
Embléma: Simon András
Tipográfia: Dobó Nándor

Skip to content