Skip to content Skip to footer

Kodály férfikari művei

A tizes évek férfikari vállalkozása aligha számolt az előadás, a megszólalás lehetőségével. 1934- től, amikor Kodály a Karádi nótákkal újból felvette a férfikar elejtett fonalát, egyrészt sorozatosan komponál erre az énekkari apparátusra, másrészt szüntelen hangsúlyozza a férfikar, a dalárda vegyeskarrá kiteljesítésének fontosságát.

 „ A magyar karének már csak  a vegyeskar jegyében fejlődhetik tovább.”

Kodálynak mindenesetre volt annyi gyakorlati érzéke, hogy a férfikarokhoz – ha már olyan gyors iramban meg nem szüntethetők – másként kell közelítenie, stratégiája merőben más, mint volt a gyermekkarok- vagy a vegyeskarok esetében.

Ha a férfihangokra írt 24 alkotásból levonjuk azokat, amelyeket más apparátusra írt kompozíciók változatai, 17 eredeti férfikar közül mindössze 4 alapul népdalon, egy ötödik pedig népéneken, a többi saját anyagból készült, tehát nem feldolgozás.

Forrás: Kodály-kalauz / Breuer János. – Budapest : Zeneműkiadó , 1982. – p. 312-317. Lásd a katalógusban >>

Kodály-kalauz

Két férfikar (1913-17),

1. Bordal (Kölcsey Ferenc)

2. Mulató gajd (XVII. századi ismeretlen)

Canticum nuptiale (1928)

Karádi nóták (1934) ♫♫ Meghallgatás ♫♫

Kit kéne elvenni? (1934)

Horatius: Justum et tenacem (1935)

Huszt (1936), (Kölcsey Ferenc)

Fölszállott a páva (1937, Ady Endre) ♫♫ Meghallgatás ♫♫

A csikó (1937)

Ének Szent István királyhoz (1938)

Semmit ne bánkódjál (1939, Szkhárosi Horváth András)

Rab hazának fia (1944, Petőfi Sándor)

Isten csodája (1944, Petőfi Sándor)

Szent Ágnes ünnepére (1945)

Élet vagy halál (1947, Petőfi Sándor)

Hejh, Büngözsdi Bandi (1947, Petőfi Sándor)

A szabadság himnusza (1948, La Marseillaise – Jankovich Ferenc ford.)

Jelige (1948, Jankovich Ferenc két szövege)

Békedal (1952, Weöres Sándor)

Forrás: Kodály Zoltán élete és munkássága / Eősze László. – Budapest : Zeneműkiadó, 1956. – p. 195.  Lásd a katalógusban>>

Skip to content