Skip to content Skip to footer

Bánk bán bemutatók Kecskeméten – a századfordulótól az 1930-as évek közepéig

A kecskeméti színházban a megnyitást követően 1905-ig szinte minden évben előadták a Bánk bánt Katona József halálának évfordulóján. Gál Gyula színész, a Nemzeti Színház tagja kecskeméti vendégjátéka alkalmával már 1901-ben javasolta a Katona József Körben, hogy a Bayreuthi Wagner-előadások mintájára minden évben meg kellene rendezni Kecskeméten a Bánk bán díszelőadását, olyan formán, hogy az ország legjelesebb színészei játszanák a legkisebb szerepeket is. A lelkesedés azonban annyira alábbhagyott, hogy 1905 és 1917 között egyáltalán nem mutatták be a drámát, majd az ezt követő években sem olyan gyakorisággal ahogyan az Katona szülővárosától elvárható lett volna.
Számos oka volt ennek a műsorpolitikának. Igazgatók jöttek mentek, szinte évadonként váltották egymást. A színügyi botrányok az első perctől kezdve napirenden voltak, melynek okai részben a vidéki közönség ízlésében, nagyobbrészt a színház anyagi helyzetében keresendő.

Rakodczay Pál
Rakodczay Pál

Rakodczay Pál  a színház első igazgatója már a megnyitást követően kijelentette:

„Vidéken maga a közönség is zavarban van az ízlés fogalmaival, mit a nyakkendők, nadrágok kétségbeesett színei kiáltóan bizonyítanak.”

Püspöky György a  Színészek Lapjában írja 1897-ben:

„Az újdonságokat a fővárosi sajtó – amely minden tekintetben a nemzet vezére – rendszerint jobban megdícséri, mint ahogy azok megérdemelnék. De mindegy. Ez a sajtónak kötelessége. Reklámot kell csinálni a színházaknak, hogy jövedelmük legyen. Most ezekről a darabokról szóló dícsériádákat a vidéki közönség egyre másra elolvassa. Ami által felcsigázódik az érdeklődése az ujdonságok iránt annyira, hogy egy-egy vidéki színigazgatótól egyebet sem kíván, csak azt, hogy mindazokat az ujdonságokat amelyeket a fővárosi 10 színház előad, azt egymaga ismertesse meg vele. És a vidéki színigazgató kénytelen eleget tenni a közönség kívánságának, mert ha nem tesz eleget, üres marad a pénztárca”

Kada Elek véleménye is igen lesújtó amikor 1906-ban így tekint vissza a színház 10 éves múltjára

„Az utolsó tíz év folyamán nem volt meg Kecskeméten a színigazgatók és a színházi közönség közötti összhang, mely a színészet művészeti és különösen anyagi virágzásának érdekében feltétlenül szükséges lett volna. Talán inkább a mindenkori színigazgató, semmint a közönség provokálta e feszültséget, de ezt az állapotot végeredményben megsínylette nemcsak a direktorok kasszája, hanem a műsor és az előadások színvonala is. A közönség nem közművelődési szükségletből, hanem inkább csak afféle „társadalmi kényszerből” járt színházba, nem tódult az előadásokra, hanem csak lézengett a padsorokban”

Mariházy Miklós

1907-től Mariházy Miklós  igazgatta a társulatot, szokatlanul hosszú ideig, pontosan 12 évig. Az ő igazgatása alatt 1916. november 11-én vette fel az eddig Városi Színháznak nevezett intézmény a Katona József Színház büszke elnevezést.

Az ő igazgatása alatt élte végig a színház az első világháború éveit, és a Tanácsköztársaságot. Az 1919. április 20-i társulati gyűlés jegyzőkönyvében az alábbi érdekes feljegyzés található.

„Mariházy elvtárs megnyitó beszédében a múltját tárja föl, élénken ecsetelve, hogy 18 évvel ezelőtt – eldobva magától a jólétet, gazdagságot – lépett erre a proletárpályára, melyre a művészetért való rajongása és a pálya iránt érzett önzetlen szeretete vitte”

1920-ban Mariházy fájó szívvel így búcsúzik a várostól:

„Isten veled Kecskemét kedves közönsége, akármilyen messze van is Kecskeméttől újabb hazám Kaposvár, az öregtemplom nagy harangja oda mégis elhallik, gilin-galan.”

Ezt követően is gyakran váltják egymást a színházigazgatók. A műsorpolitika lényegesen nem változik ezért sok bírálatot kap a színház.
Juhász Gyula a Szegedi Színház című folyóiratban írta 1921-ben:

„ A Bánk bán költőjének városában is mostoha a dráma sorsa, bár a műsor nemzeti jellegét erősen betartja az igazgató, de inkább operetteket ad  és minél kevesebb tragédiát.”

Úgy tűnik, hogy a  vidéki társulat egyébként sem tudja Katona drámáját átütő sikerrel előadni. Egy- egy bemutató után az udvarias sorok mögött megbújik a fanyalgás.
1925-ben a következőket írja a Kecskeméti Lapok kritikusa:

„A Bánk bán előadása annyi kiforrott tehetségű színész kvalitásos képességét, sőt speciálisan tragikus erejű művészi teljesítményét kívánja meg, hogy a vidéki színészet mai viszonyai között teljes méltánylással kell fogadnunk azt a minden tekintetben jóakaratú és ambiciózus törekvést, mellyel színtársulatunk a legnagyobb magyar tragédia súlyos igéit, megrázó jeleneteit felelevenítette. A távol maradt nagyszámú közönség védelmére azonban mit sem tudunk felhozni”

Bezzeg óriási elismeréssel szólnak az 1930-as, és az 1934-es előadásokról. Mindkét bemutatóra a Nemzeti Színház  művészeit kérték fel a város vezetői.

1930-ban, Katona halálának  századik évfordulója alkalmából az egész magyarság hódolt a Bánk bán szerzőjének emléke előtt. A Kecskeméti ünnepségsorozat a Katona–kultusz máig legkiemelkedőbb eseménye emlékműavatással, tanácskozásokkal, hangversenyekkel fűszerezve.

 Ezek a rendezvények az irodalomtörténeti értéken túl, a magyarságtudat közvetítői, táplálói is voltak. A centenáriumi eseménysor fénypontja a dráma bemutatója volt. Ez az előadás színháztörténeti jelentőségű, hiszen ez volt az első Bánk bán  átdolgozás.

Hevesi Sándor
Hevesi Sándor

Hevesi Sándor a Nemzeti Színház igazgatója már 1928 óta készül a Bánk bán átdolgozására. Ezt hírül adó első nyilatkozata olyan vitavihart váltott ki amely páratlan színházi kultúránk történetében és ami ellen Kecskemét törvényhatósága is tiltakozott. A Kecskeméti Lapok így számol erről be:

„Interpellációk napja volt a törvényhatósági közgyűlés. Szabó Jenő főjegyző, a kultúrügyosztály vezetője a tanács azon határozatát ismertette, mely állást foglal Hevesi Sándornak, a Nemzeti Színház igazgatójának a Bánk bán átdolgozását célzó tervével szemben. A közgyűlés Dr. Iványosi Szabó László felszólalása után teljes egészében magáévá tette a tanács javaslatát. Tiltakozását meg fogja küldeni a kultuszminiszternek, a társtörvényhatóságoknak, valamint a fővárosi és vidéki irodalmi társaságoknak.”

A Kecskeméti Közlöny évkönyve paródiát ír „Bánk bánja a tragédiát” címmel:

„Mint ismeretes, Hevesi Sándor a Nemzeti Színház igazgatója a Bánk bán átdolgozását tervezi, minthogy szerinte a Bánk bán nem felel meg a modern követelményeknek. Az átalakítást kezdjük talán ott, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok között könnyelmű pazarlás annyi szereplőt a tragédiába beereszteni. II. Endre, Gertrúd királyné, Ottó herceg, Bánk bán, Melinda, Petur,  Biberach és Tiborc bőven el tudják látni a hívatalt. A többieknek B-listázását vagyunk bátrak ajánlani”

Az Irodalomtörténet című folyóirat hasábjain Vörösmarty bíráló kritikájára hivatkozva olyan jeles irodalmi személyiségek vitatkoznak mint Herczeg Ferenc, Császár Elemér, Négyesy László, Szász Károly. A kérdés: Hozzá szabad-e nyúlni Katona drámájához?
Hevesi Sándor a vita zárónyilatkozatában tisztázza az ügyet. Ő a Bánk bánt úgy szeretné újra színpadra állítani, hogy a szöveghez hozzá nem tenne, azt át nem írná.
A Kecskeméti Lapok 1929. április 12-i számában a következőket mondja erről:

„Az én kezdeményezésemről erősen túlzott hírek kerültek forgalomba és túlzás már maga az a megjelölés is, hogy” átdolgozás”. Mindössze néhány rendezői újításról volt szó, néhány hangtalan, aláfestő jelenet beállításáról, anélkül, hogy a szöveg  csorbítást szenvedett volna. Csak élénkebbé, színesebbé akartam tenni a Bánk bán előadását és távol áll tőlem minden olyan merész „átdolgozási” szándék ami az ismert ellenvéleményt kiváltotta”

Végül az indulatok annyira lecsillapodtak, hogy maga, Kecskemét város tanácsa kérte föl Hevesit, hogy a centenárium évében a Bánk bán az ő elképzelése szerint kerüljön előadásra a Nemzeti Színház társulatával.
Az eredeti bemutató Budapesten volt április 24-én. Ez volt egyben a Bánk bán 200. előadása.
A Kecskeméti Közlöny kritikusának elismerő sorait az április 26-án megjelent számban olvashatjuk.

“A nézőtér elsötétül, a bársony kárpit szétnyílik. És?… Egy káprázatosan szép díszlet tűnik elénk. Az udvaroncok, békétlenek olyan ruhákban, amilyenben még nem láttuk a Bánk bán szereplőit. Gyönyörű!
Nehéz követni minden sort a könyv szerint, mert húzás és húzás, de pereg, rohan a cselekmény, annyira ragyogó szemet gyönyörködtető mozgalmas a kép, hogy csak utólag gondolkozhat az ember. Így kellett? Szabad volt?
Katona drámájában egy sor sem változott. Ez igaz.”

Egy nap múlva a Nemzeti Színház társulata már Kecskeméten készül a díszelőadásra.

A bemutatót óriási várakozás előzte meg. Így ír erről a Kecskeméti Lapok:

„Egy hét választ el még bennünket Katona József fényes centenáriumi ünnepségeitől, amelynek egyik kimagasló pontja kétségkívül a Nemzeti Színház vendégjátéka lesz a Katona József Színházban. A díszelőadás jegyeire csak néhány napig lehetett jelentkezni a város közművelődési ügyosztályánál és a megnyilvánult példátlan érdeklődésre jellemző, hogy ez alatt a pár nap alatt hatszorosan túljegyezték a Bánk bán előadásának jegyeit”

Az előadást követő kritikák bővelkednek a dicsérő szavakban.  Emlékszünk még? Alig egy évvel ezelőtt a Kecskeméti Közlöny Naptára élcelődött „Bánk bánja a tragédiát” címmel. Ugyanez a naptár a bemutató után így lelkesedik:

“Este 7 órakor a Szentháromság-szobor mögött kigyulladt két hatalmas ívlámpa fényárja szólítja ünnepelni a centenárium közönségét. A Nemzeti Színház Bánk bán díszelőadására nyílnak meg a Katona József színház kapui.
Kocsik érkeznek. A folyosó egyre forgalmasabb. Ragyogó toalettek bontakoznak. Selymek színpompája. Szmoking, zsakett ünnepi méltósága. Kecskemét egész társadalma találkozik ezen a kultúrtörténeti estén.
Két perccel 8 óra után kezdődik meg az előadás. A magyar művészet hírneves tagjai játszák a Bánk bánt. Éljenzés ismételteti velük a megjelenést. Tomboló ünneplés. És fél 11 órakor, mikor véget ért a feledhetetlen est, ünnepi hangulattal telt szívvel hagyja el helyeit a közönség, mely tanúja volt a halhatatlan költő remekműve legszebb előadásának. Mert nagyobb diadalt, mint ez este, a Bánk bán nem arathatott a költő szülővárosában, halálának 100 éves fordulóján”

Úgy tűnik, hogy Kecskemét város vezetősége a rangos eseményekhez fűződő Bánk bán bemutatókra rendszerint a Nemzeti Színházat kéri fel. 1934-ben, az  először megrendezett Hírös Hét kimagasló művészeti eseményének szánták  Katona József drámájának bemutatását. Nem is akármire vállakoztak. A Bánk bán szabadtéri előadásával akarták a rendezvény programjait még vonzóbbá tenni. Voinovich Géza, a Nemzeti Színház akkori igazgatója szakítva a Hevesi által megkurtított formával, a dráma eredeti szövegével készült az előadásra. A rendező az a Horváth Árpád   aki a centenáriumi előadást is rendezte. Az előkészületekről a Kecskeméti Lapok már március 20-án tájékoztatja olvasóit,

„Grandiózus színpadi elgondolásokat vetett felszínre a Bánk bán szabadtéri előadásának terepszemléje” címmel.

„A helyszíni szemle során egyhangúlag az a meggyőződés alakult ki, hogy a Bánk bán szabadtéri előadására csak egyetlen hely megfelelő: a városháza előtti tér, úgy, hogy az előadás színpadául az árkádok három nyílását használják fel. A nézőteret tribünök segítségével kellően és elégségesen ki lehet képezni, azonban ez a megoldás azt teszi szükségessé, hogy a városháza bejáratánál álló két hársfát vagy ki kell vágni, vagy, amennyiben lehetséges, még most ki kell ideiglenesen telepíteni.
Szerves része lesz a színpadnak a közgyűlési terem is, olyanformán, hogy kivilágított hatalmas színes ablakai szemléltetik majd a királyi palota fényességét.
Ezeken kívül még számtalan nagyvonalú rendezői ötlet van kialakulóban”

Sajnos a szabadtéri bemutató a magas költségek miatt nem valósulhatott meg. A Kecskeméti Lapok részletesen közli, hogy mi drágítja az előadást.

„A Nemzeti Színház kiküldöttjei előterjesztésükben körülbelül 5-6 ezer pengő személyi és majdnem ugyanennyi dologi kiadással számoltak, úgyhogy a két napra tervezett szabadtéri előadás költségei a Nemzeti Színház előzetes kalkulációja szerint mintegy 10-12 ezer pengőre rúgnának.
Ez a számítás a tanácskozáson résztvevő kecskemétiek körében nem a legnagyobb örömmel találkozott, mert tisztában vannak vele, hogy sem a helybeli, sem az olcsó vonatokkal érkező közönség nem bírja el az ilyen költségvetéssel előállított és ennek megfelelően megállapított helyárakkal produkált előadás terheit”

Hosszas tárgyalások után úgy döntöttek, hogy a tragédia mégsem marad ki a Hírös Hét programjából.
A változás mindössze annyi lesz, hogy az előadást nem szabadtéren tartják hanem a színházban. A bemutató után a Kecskeméti Lapok a következő címmel jelentetette meg kritikáját: „Zsúfolt nézőtér gyönyörködött a Bánk bán díszelőadásában:”

„A Hírös Hét kiemelkedő eseménye volt a Nemzeti Színház szombat esti vendégjátéka, a Bánk bán díszelőadása, az illusztris vendégkoszorúnak és Kecskemét színe-javának jelenlétében.
Az előadás a legfrissebb szereposztásban maradandó élményt nyújtott. Lehotay Árpád az előadóművészet klasszikus magaslatán tolmácsolta a tragédia ajánlását. Tasnády Ilona, Hettyey Aranka és Eőry Kata forró tapsokat arattak művészi alakításaikkal. Kiss Ferenc, Kürti József és Bartos Gyula hatalmas oszlopai voltak az odaadó figyelemmel kísért előadásnak. Minden egyes szereplő, valamint a Mares Gézáné és Szabó Ambrus dr. által irányított kecskeméti gárda is képessége legjavával járult a forró sikerhez”

Az 1934-es nagysikerű előadás után 12 évig nem került Kecskeméten bemutatásra a Bánk bán. Legközelebb 1946-ban találkozunk a drámával a Katona József  Színház színpadán.

Felhasznált irodalom:

Skip to content