Skip to content Skip to footer

Katona József szobrai

Czélkuti-Züllich Rudolf: Katona József, 1857, Kecskemét, Katona József Gimnázium

A szobor – Tomori Anasztáz ajándékaként – a Nemzeti Színház elé került.1858-ban. 1881-ben vitték Kecskemétre, és évtizedeken keresztül a Műkertben állott. 1945 után a Katona József Színház mellett helyezték el, ahonnan Vígh Tamás Katona-szobra elkészülte után, 1963-ban a Katona József Gimnáziumba vitték.

A szobor Katona Józsefet mint színészt és írót egyszerre jeleníti meg. A szoboralak mintha lépni készülne, hátravetett feje és égnek emelt karja játék közbeni színészt mutat. Katona író voltára csak a jobb kezében tartott toll utal. Másik kezében álarc és köpenyeg van. A művész szándéka az volt, hogy Katonában a magyar drámairodalom hősét és általa ezen irodalom megalapításának dicsőítését kifejezze. Azt a Katonát, aki a Bánk bán megírása után lelkesülten tekint tollára, mellyel a magyar drámát megteremti.

Anyaga : horgany öntvény, Magassága : 181 cm
A felirat pontos szövege : Katona József
Öntötte : C. Mohrenberg
Felállításának éve : 1858.

Czélkuti-Züllich Rudolf, 1857

Dunaiszky László: Katona József, 1861, Kecskemét, Katona József park

Klasszicizáló talapzaton (mely oszlopban végződik) áll a szobor, mely korhű ruhában, magas homlokú, göndör hajú férfit ábrázol. Öltözete : kihajtott nyakú ing, nyakában egy megkötött széles sál, fölötte gombos, magas nyakú mente, amit elől hullámosan, drapériaszerűen alakított a szobrász. Nyakában búzakalászból font, kétsoros koszorú. A mellszobor dombon található.
Anyaga: mészkő
Mérete: 250×80 cm
A felirat pontos szövege: Katona József
szül.: 1791. nov. 11.
megh.: 1830. ápr. 16.

Katona József szobor

Somló Sári: Katona József, 1936. Budapest, XII. kerület, Stromfeld Aurél út 16. (a Bajor Gizi Színészmúzeum kertjében) Eredetileg a Nemzeti Színház előcsarnokában állt, majd a színház lebontása után került a múzeumba. 
Anyaga: márvány
Felirat: KATONA

Somló Sári, 1936.

Petri Lajos: Katona József, 1952, Budapest, Városliget, 1966-ban a margitszigeti Művészsétányra helyezték át.
Anyaga: kőMérete: 150 cm kő talpazat, 100 cm kő mellszobor
Felirat: ‘KATONA JÓZSEF’

Petri Lajos, 1952

Tápai Antal: Katona József, 1956, Szeged, Vaszy Viktor tér 1., a Szegedi Nemzeti Színház homlokzatán
 Anyaga: műkő.

Tápai Antal, 1956

Kép forrása >> 

Vígh Tamás: Katona József, 1962, Kecskemét, Katona József tér

Négyzetes hasáb talapzaton ülő középkorú, nagy szemű, egyenes hajú, bajuszos férfialak. Jobb keze támaszkodó jobb lábán nyugszik. Törzse erősen balra fordul, tekintete is arra irányul. Bal keze, lazán kinyújtott bal lába mellett. Bal vállán félig lecsúszott köpenyt tart, amely felső lábszára egy részét is fedi.

Anyaga: bronz, mészkő
Mérete: kb. 260-280 cm
A felirat pontos szövege az alsó talapzaton: Katona József
Az emlékművet 1962. december 16-án avatta fel Kodály Zoltán.

Vigh Tamás 1962

Pátzay Pál: Katona József mellszobor, 1968. (Avatták 1969. dec. 21-én), Szeged, Dóm tér, Nemzeti Emlékcsarnok

Pátzay Pál, 1968

Török Richárd: Katona József, 1989, Kecskemét, Katona József u. 5. (az emlékház udvarán)

Török Richárd, 1989

Forrás: Szobor-kálváriák : (A Katona József-szobrok történetéből.) / Sümegi György
In: Forrás. – 41. évf. 11. sz. (2009. nov.), p. 81-87. Lásd a teljes cikket >>

 

Forrás: Bács-Kiskun megyei történeti és kegyeleti emlékhelyek számbavétele . – Kecskemét : Bács-Kiskun megyei Tanács V.B. Műv. Oszt., 1989.


Katona Józsefről elsőként Czélkuti-Züllich Rudolf készített szobrot, amit először a fővárosban állítottak fel és csak később került Kecskemétre.
Ezt, az első Katona szobrot Kecskeméten csak vándorló vagy szédelgő szobornak nevezték.
Lyka Károly neves művészettörténész a szobor vándorlásának okát abban látta,  hogy a „legrosszabbak közé tartozik, habár a legjobbat ábrázolja”
„S éppen azért mert ilyen rossz, esztétikai okokból nem kellett senkinek, mindenki túladott rajta” – írta egy tanulmányában.
Ismerkedjünk meg kicsit közelebbről, a Lyka Károly által nem túl nagyra becsült szobrásszal.

Züllich Gyulafejérváron született 1813-ban. Miután nagyon rossz tanuló volt, apja katonának adta s mint tiszt egy vadászezredben szolgált. Nem szerette a katonai pályát ezért lemondott rangjáról és szülei akarata ellenére elindult a nagyvilágba, hogy úgymond „képfaragó” legyen.
Bécs, Görögország, Róma volt az útirány. Örökös pénzhiányban szenvedett, mígnem Rómában találkozott Gyulay Lajos gróffal aki nemcsak munkát adott neki, de  Döbrentei Gábor királyi tanácsos figyelmébe ajánlotta, aki pártfogója lett és megbízásokkal látta el.
15 évi római tartózkodás után Züllich 1855-ben érkezett vissza Magyarországra.
Itthon a magyar irodalom és történelem nagyjainak mellszobrai elkészítésére kapott megbízásokat. Vörösmarty, Petőfi, Berzsenyi, Széchenyi  részben szobadísznek szánt szobrainak gipszmintáit olcsó áron, tucatszámra rendelték tőle.  Ezekből tengette életét a fővárosban.

Ezidőtájt a nagykőrösi gimnázium matematikatanára Tomori Anasztáz váratlan örökséghez jutott. Tomori tanártársai volt Arany János és Szász Károly is, akikkel gyakran átrándult Kecskemétre. Valószínűleg Horváth Dömétől hallhatott Katona Józsefről akinek sehol az országban nincs olyan emléke melyet kiérdemelt. Tomori, barátai tanácsára  úgy döntött, hogy vagyonából arra áldoz, hogy Katona József életnagyságú szobrát elkészítteti, azzal a céllal,  hogy a Nemzeti Színház csarnokában állítsák fel.
A szobor elkészítésére Czélkuthi Züllich Rudolfot kérte fel, akinek a sok nélkülözés után ez volt az első nagyobb megrendelése.

Züllich lázas sietséggel dolgozott. A szobor agyagmintáját már decemberben elküldte egy bécsi öntödébe.
A Vasárnapi Újság 1857. augusztus 9-i számában rövid hír jelenik meg:

„Züllich szobrász, Katona József nagy szobrának tervét már bevégezte”

Bécsből a horganyból öntött mű 1858. április elején érkezett meg, melyet a  Nemzeti Színház előtti kis kertben 1858. június 8-án állítottak fel. A pestiek büszkék voltak, hiszen szerte Európában ebben az időben – a felvilágosodás korában – jelennek meg a nagy gondolkodók, írók alakjai a nagyvárosok közterein. Katona szobrával hazánkban is megszületett az első, szabad téren felállított emlékszobor.

Züllich műve  nem aratott nagy tetszést.
Greguss Ágost heves támadásba kezdett ellene.

„A szobrász –  Katonát mint írót és színészt együtt jeleníti meg, holott benne csakis az írót illeti a dicsőítés.
 A szoboralak mintha lépni készülne, fejét hátraveti, karját égnek emeli, ezáltal játék közbeni színészt mutat, „akit pedig látni akarnánk: az írót, a költőt, az elmélkedőt, a szellem emberét – azt a jobb kezében adott tollon kívül semmi egyéb nem jelképezi”
 

Züllich  így védekezik

„Katonában a magyar drámairodalom hősét s általa ezen irodalom megalapításának dicsőítését akartam kifejezni … azt a Katonát, a ki a Bánk bán bevégzése utáni diadalérzetében lelkesülten tekint tollára, mellyel a magyar drámát megteremté.”

A vita a Greguss és Züllich  között tovább folytatódik

–  „Szembeszökő az összhangzás hiánya az alak és járulékai között, de a tagok arányaiban is. A fej általában kicsiny a testhez, a koponya az archoz, a homlok alacsony az orrhoz, a fej szélessége keskeny a fej s az arcz hosszához képest, a láb pedig oly otromba nagy, hogy betegnek látszik. Vastaghúsa majd oly szélesre terjed, mint a fej… alsó karja a jobbikon rövid, a balon hosszú a felsőkarhoz képest … a kéz, mintha kesztyűben volna, az arcnak semmi kifejezése s maga a szobor kidolgozása is durva, elnagyolt”

–  „Katona fejét arcképről mintáztam, a végtagokról pedig annyit, hogy a világ egyik leghíresebb műve, a belvederei Apollo hátrább álló lábszára is három újjal hosszabb a másiknál s ez nem hiba, mert a plasztikai perspectiva törvényei így kívánják”

–  “A túl magas talapzatra állított szobor egyszerűen rossz. Jutalmat lehet annak tűzni, ki Katona bármely arcképe és a szobor között hasonlatosságot bír fölfedezni. Amit pedig a tagok arányairól összebeszél javaslom valami bonctani kézikönyv tanulmányozását.”

Greguss nagy szenvedéllyel kereken kimondja:

„A magyar művészet becsülete érdekében a Nemzeti Színház előtt inkább semmi szobor ne legyen, mint olyan melyért pirulnunk kell. A hírlapok foglalkozzanak a kérdéssel, hiszen hazafiatlanabb nem tiltakozni oly mű nyilvános felállítása ellen, mellyel a magyar művészet s így közvetve a magyar nemzet nem becsületet de szégyent vall s melyért, ha ott hagyjuk, más nemzetek méltán kinevethetnek bennünket”

Könnyen belátható, hogy a hamis eszménykép félrevitte a szobrászt és a hősiesnek beállított póz idegen a műve mögött szerényen és csendesen meghúzódó drámaírótól.
1860. június 4-én a szobrot csendben eltávolították és a színház udvarára helyezték át.
Itt meg a színészek tréfálkoztak rajta, ami Tomori fülébe is eljutott és hogy véget vessen a piszkálódásnak, gondolt egyet és tetétleni birtokára vitette a szobrot, majd úgy döntött, hogy  városunknak ajándékozza. Nyolcökrös szekérrel szállíttata Kecskemétre.
1881-ben május 15-én a Kecskemét című hetilapban rövid hír jelent meg:

„Katona József koszorús költőnk ércszobra Tomory Anasztáz úr által városunk részére felajánltatván, azt Városunk polgármestere elfogadta s a 6 láb magasságú szobor az elmúlt héten megis érkezett; a városi tanács utasította ennélfogva Beretvás főmérnököt, hogy a szobor ideiglenes felállításához megkívántató talapzat tervrajzát és költségvetését készítse el s azt a városi tanácshoz mihamarabb mutassa be.”

Május 29-én már a konkrét elhelyezésről szól a hír:

 „A Városi Közgyűlés a tanácsot utasította, hogy Tomori Anasztáz által ajándékozott Katona szobrot addig is míg az, az építendő színház előtti téren lesz felállítandó – ideiglenesen valamely téren állítassa fel”
 

A szobrot a Műkertbe helyezték el, talapzata köré futórózsát ültettek. Lyka Károly szarkasztikusan megjegyzi:

„Remélhető, hogy ezek a futórózsák idővel fölfutnak az egész szobor köré, föl egészen addig a lúdtollig, amelyet bronzkeze rendületlenül tart a magasba, nem lehet tudni:  miért.”

1944-ben a Műkertbe a németek szállásolták be magukat. Ekkor a szobrot egy puskalövés is érte.
A szédelgő szobrot ezután a színház mellett állították fel, és itt volt 1962-ig, a jelenlegi Katona szobor felállításáig. Ekkor levették talapzatáról és a Katona József Gimnáziumba szállították. Az iskola irodalomszerető tanárai és diákjai így átmentették iskolájuk szép előcsarnokába, ahol ma is látható.

A fővárosban felállított első Katona szobor után nem sokat váratott magára az a kecskeméti Katona szobor sem, amely egyben az első világi köztéri szobor lett városunkban. A szobrot eredetileg síremléknek szánták.
Horváth Döme a kecskeméti Katona-kultusz megteremtője gyűjtést szervezett, mégpedig az általa 1856-ban kiadott Bánk-bán kiadásból befolyt összeget szánta síremlék készítésére.

Bánk bán 1856

A Vasárnapi Újság 1856. máj. 11-i számában rövid hír jelenik meg.

„Katona József „Bánk bánja” új kiadásban fog megjelenni. A tiszta jövedelemből emlék állítatik a nagy költőnek”

A Vasárnapi Újság 1858. július 11-i számban megjelenő írás már az elszámolásra szólít fel.  

„Katona József síremléke érdekében a nevezett író „Bánk bán” színművét Horváth Döme kiadta azon célból, hogy a tiszta jövedelemből az írónak síremléket állítasson. Az elkelt példányokból és a darab színházi előadásai után eddig 475 pft. jött be. És így, hogy a síremléket mielőbb valósítani lehessen, a kiadó felszólítja mindazokat, kik eladás végett példányokat vettek át, hogy a bevett pénzt és a maradék példányokat hozzá ez évi septemberig beküldeni szíveskedjenek”

Közben Horváth Döme kezdeményezésére megalakult az „emlékrendező bizottmány” melynek célja volt többek között a szoborállításhoz szükséges még hiányzó  összeg előteremtése.
Horváth bízott a hazafiúi áldozatkészségbe, nem alaptalanul.
Király Sándor színháztulajdonos, díjtalanul bocsájta színházát  előadás rendezésére melyben pesti művészek lépnek fel. Szilády Károly nyomdász ingyen készíti el a színlapokat. Horváth Döme pedig 1860-ban másodszor is kiadja a Bánk-bán-t, melynek kiadási költségeit Gallia Fülöp, a neves kecskeméti könyvkiadó vállalta. Az előszóban Horváth Döme a következőket írja:

 „A közelebbi évben helyben e czélra rendezett tánczmulatság hozzájárultával, s néhány lelkes hazafi adományával az emlékügy azon stádiumba lépett, hogy a vidékről még koronkint mindig érkező bizományi számadások be nem tudásával, eleddig már a síremlékre 825 osztr. Ftról rendelkezhetünk. S addig is, még a nagyszerű emlék készítési tiszteletdíját, felállítási s fenntartási költségeit „Bánk-bánnak” ez ujabb kiadása is majdan fedezni fogná – a síremlék készítésével, a beadott görög stilbeni rajzterv szerint ismert szobrászunk Dunajszki László …lévén megbízva, kiadó egész biztonsággal reményli, hogy a várt emlék … az ünnepelt költő sírján még ez éveben le fog lepleztetni.”

Az 1822-ben született Dunaiszki László sokat foglalkoztatott művész volt ebben az időben.
Művészetét legjobban talán az a nekrológ foglalja össze, mely halálakor, 1904-ben jelent meg  a Lyka Károly szerkesztette Művészet c. folyóiratban.

„Csöndes munkásságú élet fejeződött be július 3-án, mely híjján van a meglepő változásoknak, művészi szenzációknak, s ha nem is próbálkozott erején felül, azzá lett, ami lehetett: érdeme s elért sikerei helyet juttatnak neki a magyar művészet históriájában.”

Először tehát síremlékről volt szó. Miután a gyűjtés nagyobb lendületet vett és Dunaiszki műve is nagyobbszabású volt, úgy határoztak, hogy a szobrot nem Katona sírján helyezik el, hanem a vasút melletti lezárt temető helyén létesített Újtéren állítják fel.
A Bécsben öntött szobor leleplezési ünnepélyére 1861. május 20-án került sor.

A 103 cm. magas öntvényszobor egy 270 cm. magas talapzatra van felerősítve. A szobor talapzata négyzet alaprajzú, alsó része szarkofágot utánzó, azt sejteti, hogy eredetileg a költő sírjára szánták.
Katona születési évszámát utólag javították ki, ugyanis a szobor készítésekor Csányi János nyomán úgy tudták, hogy 1792-ben született. A szobor talapzatán volt egy könyvet, papírtekercset, színészi álarcot, lantot, és koszorút ábrázoló emléktábla ami az idők folyamán elveszett.

Dunaiszky műve megfelelt a kor izlésének. rosszalló megjegyzést egyedül Rakodczay Pál – Katona életrajzírója tett rá.

„Igen, kis-, nagyon kiskorúak vagyunk mi még. A mi nemzetünk beéri még azzal a kis mellszobrocskával, mely Kecskeméten, a vasút mellett didereg (mert egészen olyan az ábrázatja) és a mely egy sétabotra való”

Kecskeméten azonban a  szobor nagy tetszésnek örvendett.
Szilády Vendel kecskeméti városi könyvomdász idealizált színes rajzot készített , melyen a virágok, pálma- és babérágak között álló szobrot egy szárnyas nőalak megkoszorúzza. Ez a kép díszíti a Kecskeméti Nagy Képes Naptár több évfolyamának címlapját, a múlt század első évtizedeiben.

Azután ez a szobor is vándorútra indult, de nem úgy mint az előző a Czélkuthy Züllih féle.
Ez a szobor nem díszít többé teret, épületet.
2000. július 3-ára virradóra ismeretlen tettesek eltulajdonították, a rendőrség azóta sem bukkant a nyomára.  Még ebben az évben megjelent a A Katona József Társaság, a Katona József Könyvtár, a Katona József Színház és az Erdei Ferenc Művelődési Központ felhívása adománygyűjtésre az ellopott Katona József szobor pótlására.
2002-ben Sütő József szobrászművész elkészítette az eredeti szobor másolatát műkőből, és azt helyezték a talapzatra. Ennek ellenére  közös múltuk, a Katona-kultusz fájón hiányzó darabjára emlékezünk.

Katona József harmadik szobrát Vígh Tamás és Bálint Jenő közös alkotását 1962. december 16-án avatták fel a már említett Célkuthy szobor helyén a színház melletti parkban.
A szoborról egyetlen mélyreható esztétikai elemzés jelent meg a Kiskunság 1968. évi első számában, Hernády Gyulától.
Ebből a minden részletre kiterjedő elemzésből csak  röviden idézünk, ami a szobor megítélésének általános összegezése is lehet:

                            

„ A figura az ülő kontraposztó helyzetét veszi fel, támaszkodó bal lábára nehezedik bal karja, míg elengedett, kifeszülő jobb lába fölött jobb karja feszültséget jelző ellenpontként lendül fel. A helyzet azonban az eszmeközlést, magatartást a különösben ragadja meg, és mert az egész nem kiérlelt, a modellálás merev, mesterkélt. Elsősorban ezért nem sikerült a szobor.”

Az avatáson megjelent Illyés Gyula, és Kecskemét másik nagy szülöttje, Kodály Zoltán is aki a szoboravató beszédet mondta.
A szobrok avatása mindig ünnepi alkalom volt, és az ünnepi beszédek mindig hűen tükrözték a kor stílusát, szellemiségét, világnézetét. Megemlékezésünk befejezéseként, most Kodály Zoltán ünnepi beszédét idézzük.

“Tisztelt közönség
Az ókorból egy szép legenda maradt ránk a Memnon-szoborról. Ez egy olyan szobor volt, ha rásütött a felkelő Nap, megzendült, énekelni kezdett. Úgy írják, hogy üdvözölte anyját, a felkelő Napot. Úgy látom, hogy ez a Katona-szobor afféle Memnon-szobor szerepének a betöltésére van hivatva. De akár rásüt a Nap, akár nem, mindig énekelnie kell.
Mit énekeljen, mit zengjen? Azt, hogy az ő példája és még sok más magyaré is azt mutatja, hogy hiába születik egy zseni egy országban, ha nincs mellette művelt néptömeg: nem megy semmire. Shakespeare sem lett volna Shakespeare, ha nem egy olyan országban születik, ahol művelt tömeg visszhangozta az ő szavait és megértette tanításait.
Ha Katona ma élne, nem ez lenne a sorsa. Talán minden évben egy új darabját mutatná be a Nemzeti Színház. De tragédiája és szerencsétlensége az, hogy száz évvel előbb született, mint kellett volna. Még a talaj nem volt előkészítve.
Ha ma születne, ilyen panasza nem lehetne. A legutóbbi kongresszusi határozatok annyira megnyitották az utat, hogy például ma már nem nézik a származást a felsőbb iskolába jövetelnél, úgyhogy ma már Ady Endre is bekerülne az egyetemre bár kulák származású, és ha egy Katona József születne, azelőtt sem volna zárva a főiskola, mert apja becsületes takácsember volt és egy, vagy két legénnyel dolgozott.
Én csak az szeretném mondani, hogy bárcsak minél több fül hallaná a Memnon-szobornak az énekét és hozzájárulna mindenki a maga részéről, hogy ne kallódjanak el a tehetségek, hanem kifejlődjenek és még életükben elérjék diadalukat. Ezt mondja ez a szobor mindenkinek, aki elmegy mellette. “
[1962. december 16.]

Forrás: Visszatekintés / sajtó alá rend. és bibliogr. Bónis Ferenc. – Budapest : Argumentum, 2008. – 3 db
3., Hátrahagyott írások, beszédek, nyilatkozatok. – p. 432.


Felhasznált irodalom:

  • Lisztes László: Katona József. Bibliográfia. Kecskemét, 1992.
  • Sümegi György: Katona József múlt századi arcképei. In: Cumania 6. Kecskemét, 1979.
  • Veress Endre: Czélkuti-Züllich Rudolf szobrász élete és munkái. Kolozsvár, 1911.  
Skip to content