Skip to content Skip to footer

Eötvös Collegium

Akkoriban megnyílt Budapesten egy kollégium, amely csak kitünően érettségizetteket vett fel, vagy teljesen ingyen, vagy nagyon mérséklet díjért. Én megkérvényeztem, és kaptam is egy helyet, úgy, hogy egyetemi tanulmányaim idején végig az Eötvös Collegiumban éltem. Ezt a párizsi École Normale Supérieur mintájára alakították. Nemcsak, hogy ott laktunk és ott is étkeztünk, hanem egyetemi tanulmányainkon kívül – amelyeket rendszeresen kellett elvégeznünk, úgy, mint minden más hallgatónak is – minden szakon még külön oktatásban is részesültünk, otthon. Így hát mindegyikünk alaposabban elmélyülhetett a maga szakjában.

Forrás: Utam a zenéhez : Öt beszélgetés Lutz Besch – sel / Kodály Zoltán ; [ford. Keresztury Mária]; [bev. Ernest Ansermet, Benjamin Britten, Yehudi Menuhin]; [utószó Szabolcsi Bence]. – 2. kiad. – Budapest : Zeneműkiadó, 1972. – p. 25-26. –   Lásd a katalógusban >>

Eötvös Collegium


Az Eötvös „Collegium” ebben az időben a Csillag utcában (ma Gönczy Pál u.) 2. számú Kerkápoly-házban helyezkedett el. Internátusnak nem volt éppen ideális, gazdag könyvtára és nagyszerű szakvezetői azonban minden lehetőséget megadtak a hallgatóknak a legmagasabb tudományos képzettség megszerzésére.
Az igazgató Bartoniek Géza nagy tekintélynek örvend, mert a szakkörök mintaszerű megszervezésén és irányításán túl nemigen szól bele, hogy a bentlakók mire fordítják szabad idejüket. Sok persze úgysem marad, különösen annak, aki két urat szolgál, mint Kodály.
Van a kollégiumban zongora is. Ha néha leül hozzá, hogy új harmóniákat keressen, társai rögtön tiltakoznak a „csendháborítás” ellen. Mégis kap itt zenei ösztönzést is, mert a szenior, Szilágyi Sándor kiváló zongorista, Wagner rajongója. Hatására Kodály is rövidesen kotta nélkül játssza a Trisztán nagy részét.
A tanárokon kívül a jó képességű diákok egész sora szintén hozzájárul ahhoz, hogy a kollégium a főváros szellemi gócpontjává legyen. Kodály évfolyamtársai között találjuk Gerevich Tibort, Szabó Dezsőt, Szekfü Gyulát, Zemplén Gézát.
 

Forrás: Kodály Zoltán életének krónikája / Eősze László. – 2. jav., bőv. kiad. – Budapest : EMB, cop. 2007. – p. 23. – Lásd a katalógusban >>


Bővebben a Collegium történetéről >>

Skip to content